Nem számít ki vagy, honnan jöttél, mit csinálsz, vagy hol tartasz az életedben. Igenis megvan az erőd a változtatáshoz!
Tudom, nem könnyű elindulni az önmagad felé vezető úton. Sőt! Amikor már elindultál, akkor jön még csak a neheze. Elképzelhető, hogy olyan ,,csontvázakra” bukkansz, amelyekről nem is tudtál, hogy léteznek. Kicsit olyan ez, mint Indiana Jones kalandjai. Az elveszett kincset keresed (önmagadat), de sok akadály kerül az utadba, amiket le kell győznöd és sohasem szabad feladnod, bármi is történjék. Garantálom, hogy happy end lesz a vége, ha elég fegyelmezett és kitartó vagy!
Önmagaddá válni egy olyan világban, ahol mindent megtesznek, hogy másvalakivé alakítsanak, a legnehezebb csata az életedben. De megéri a harcot!
Az Y és Z generációt folyamatosan támadja az idősebb korosztály. Azt állítják, hogy nem akarunk dolgozni, nem tudunk mit kezdeni magunkkal, egyéniségnek képzeljük magunkat, értéket akarunk teremteni azonnal, alázat nélkül…
Egyrészt ez nyilván nem igaz mindannyiunkra. Másrészt valódi segítséget nem kapunk, hogy megalkossuk önmagunkat. Tisztelet a kivételnek! Szerencsére, vannak már nagyon jó kezdeményezések és fejlődő szellemű oktatók, iskolák, projektek. Ott vannak például a Prezi alapítójának iskolái: https://www.budapestschool.org/hu/. De sajnos még nagyon kevés ilyen van.
Nem, hogy segítséget nem kapunk, épp ellenkezőleg. Vajon miért lett “ilyen” az Y és Z generáció? Ki nevelt fel minket? Milyen rendszerben, társadalomban, családban szocializálódtunk? Sokan átélik, hogy a szüleik veszekednek egymással, vagy üvöltöznek a gyerekkel, hatalmas elvárásokat állítanak, megbüntetik, ha nem éri el őket, akár fizikailag is bántalmazzák. Ennek ellentéte (elkényeztetés) sem jobb semmivel. Az iskola sem könnyebb terep. Sokan iskolai bántalmazás, szekálás áldozatává válnak. Ezen kívül az oktatási rendszerünk is hagy némi kivetnivalót maga után. Vajon minket szolgál egyáltalán? Boldog és kiteljesedett életre készítenek fel minket vagy robotokká, parancsot követő katonákká nevelnek? Milyen segítséget, támogatást kaptunk?
Sajnos nagyon sok negatív programozáson mentünk és még mindig megyünk keresztül nap mint nap.
Már az iskolában kialakul a norma, hogy másokhoz hasonlítanak minket, és ezáltal mi is magunkat. Ez pedig sok embert depresszióba sodor. Manapság ez főleg már a social media platformoknak is köszönhető. Sok fiatal úgy kel fel és fekszik le, hogy azt vizsgálja ki mit csinált a világban, mit tett ki aznap az oldalára. Az egy veszélyes, mérgező, torz kép a valóságról, hiszen mindenki a “megcsinált” legszebb arcát mutatja, ami távol áll a teljes igazságtól. Nagyon lehangoló tud lenni, hogy miközben mi küszködünk a kihívásainkkal, nehézségeinkkel, közben azt tolják mások az arcunkba, hogy nekik milyen tökéletes életük van. Mi pedig mindeközben küzdünk nap mint nap és nem értjük, hogy “miért ilyen az életünk”.
Úgy érezzük, hogy velünk lehet a baj, mert nekünk közel sem ilyen tökéletes az életünk. Valójában senkinek sem az!
Minden nap rengeteg impulzus ér minket. Meg kell tanulni őket megszűrni, és a pozitív dolgokra fókuszálni. Nehéz ez, hiszen nagyon sok az olyan műsor, reklám, hír, vagy éppen saját tapasztalat, amely rossz hatással van ránk. A média tele van negatív tartalommal: bűncselekményekkel, halálesetekkel, félelmet és bizonytalanságot keltő információkkal. A tömegközlekedési eszközök tele vannak bunkó, rosszkedvű emberekkel és hajléktalanokkal. Hogyan lehet ilyen közegben kiemelkedni? Hogyan tudod magad ezektől elhatárolni? Vagy egyáltalán miért szükséges?
Tedd fel magadnak a megfelelő kérdéseket!
Érdemes felülvizsgálnod azokat a dolgokat, amik körül vesznek, illetve, amiket eddig tanultál, tapasztaltál. Döntsd el, hogy ezek szükségesek-e a boldogulásodhoz. Még miket nem tanítottak meg, amikre feltétlenül szükséged van? Hogy tudod azokat megtanulni?
Tudatosan kell kialakítanod az identitásodat! Válaszold meg a következő kérdéseket:
- Ki vagy te?
- Milyen a legfontosabb értékek számodra (szeretet, kaland, egészség,
- család, szabadság, biztonság…stb.)?
- Milyen hiedelmeid vannak?
- Ezek téged szolgálnak? Abba az irányba visznek, ahova ténylegesen
- el akarsz jutni?
- Milyen szabályok szerint élsz?
- Milyen pozitív és milyen negatív tulajdonságaid vannak?
- Milyen káros és milyen hasznos szokásaid vannak?
- Milyen függősége(i)d van(nak)?
- Milyen az az 5 ember, akivel a legtöbb időt töltöd? Felemelnek,
- feltöltenek vagy leszívnak és elnyomnak?
- Mi az, amit szenvedéllyel csinálsz, akkor is, ha nem fizetnek érte?
- Hogy tudsz minél több embernek értéket teremteni? Hogy tudsz ebből
- megélni?
- Hova szeretnél eljutni? Mikorra? Hogyan? Kikkel?
- Milyen céljaid vannak? Van pontos terved hozzájuk?
- Mit akarsz, hogy mondjanak rólad a szeretteid a temetéseden? Mit
- fogsz magad után hagyni?
- Mivel azonosítod magad? Valamelyik szerepeddel? A munkáddal?
- Valóban az vagy te?
Egyszer azt mondta nekem egy lány, hogy “ő csak egy körmös”. Valóban csak ennyik lennénk? Csak egy körmös, csak egy ügyvéd, csak egy orvos, csak egy takarító? Azt kérdeztem tőle, hogy akkor is körmösnek érzi magát, amikor a kislányával játszik? Vagy amikor szerelembe esik és semmi más nem számít csak az a pillanat?!
Miért azonosítjuk magunkat a hivatásunkkal? Vagy bármilyen más szerepünkkel? Jó ez nekünk? Ha elveszítjük vajon mi történik velünk? Ha például a párkapcsolatunkkal azonosítjuk magunkat, és elveszítjük a párunkat, akkor úgy érezzük, hogy magunkat vesztettük el, ami pedig depresszióhoz vagy öngyilkossághoz vezethet.
Ne azonosítsd magad rajtad kívül eső dolgokkal!
Szükséges egy alapot teremteni magadnak, amihez bármilyen körülmények között vissza tudsz nyúlni! Egy olyat, amit sohasem vehetnek el tőled!
Ami az értékeidből, pozitív hiedelmeidből, siker szokásaidból, elsajátított építő eszközeidből és tapasztalataidból áll össze.
Vedd kezedbe az irányítást!
Szeretettel,
D@ve